Az ember esendő, ez már ősidők óta nyilvánvaló. Ha valakinek gyengébb az akarata, akkor sokkal hajlamosabb olyan szerekhez nyúlni, amikről elhiszi, hogy könnyebbé teszi a mindennapokat. Ez lehet akár valamilyen kábítószer, szerencsejáték, a legtöbb esetben viszont a pótszer az alkohol. Magyarország az alkoholisták országa, és bármennyire nincsenek valós adatok arról, hogy hány is van valójában idehaza, mindenki tudja, hogy rengeteg. Szerintem nem túlzás azt állítani, hogy mindannyian ismertünk vagy ismerünk legalább egyet, sőt, a legtöbben akár családon belül. Ez különösen fájdalmas, de az is nagyon rossz tud lenni, ha egy barát kerül ilyen állapotba. Én is rengeteget aggódtam egy barátomért, aki kicsit közelebbi ismeretségbe került az itallal, mint kellene, és ha ez így folytatódott volna, akkor akár az élete is súlyos veszélybe került volna. Tudom, nem egyszerű a leszokás az alkoholról, de éppen ezért igyekeztem megtalálni számára a lehető legjobb megoldást!
Ez az emlegetett barátom eléggé véletlenszerű életet él, ugyanis egy óriási szállodahálózat embere, és állandóan úton van. Szállodáról szállodára megy, ellenőriz, jelentéseket tesz, tanácsokat ad, de ennek az az ára, hogy szinte nincs is szabadideje. Lakása van ugyan, de ott tölti a legkevesebb időt. Társa egyáltalán nincs, még kutyát se tud ilyen munka mellett tartani, éppen ezért rettentő magányos és túlhajszolt. Mivel a karrierjét nem tudja csak úgy feladni, és még mindig hitegeti magát azzal, hogy jobb is lesz ez, de minek keressen rengeteg pénzt, ha egyszerűen nincs ideje elkölteni? Csak halmozódik nála a pénz, de semmit sem vett belőle, csak ruhákat és benzint. Meg később alkoholt. Rengeteget. Egy ideig csak akkor iddogált, amikor este pihent, de minél több idő telt el, annál inkább igyekezett minél kevesebb józan pillanatot átélni.Amint letette a munkát, azonnal töltött is magának, vagy ment leinni magát az aktuális szálloda bárjába. Elismerem, borzalmas lehet így az élet, éppen ezért igyekeztem segíteni neki.
Ritkán találkozunk, így többségében írásban kommunikálunk, tehát valamilyen módon mégis ki kellett erőszakolnom egy találkozót. Főleg azután, hogy megtaláltam számára az ideális addiktológiai klinikát, ahol mindössze egy hónap alatt képesek lennének őt rendbe hozni annyira, hogy az utókezelésekkel esélye legyen kigyógyulni az alkoholizmusból. Egy darabig kerestem az interneten a megfelelő helyet, ahol olyan kezelést kaphat, ami gyors és hatásos, de sajnos a legtöbb helyen még mindig a régi, hosszadalmas és sok szenvedéssel járó protokollt alkalmazzák. Ehhez képest viszont ez a klinika idehaza merőben új terápiát honosított meg, aminek segítségével gyorsabban és egyszerűbben tudnak a hozzájuk fordulókon segíteni. Ebben persze nagy segítségükre van az ország egyik legjobb addiktológusa, és a korábban már kezelt, felépült betegek is. A leszokás az alkoholról sosem könnyű, de nem is teljesíthetetlen, ha ilyen közegben és ilyen kezek között próbálja az ember.
Szóval nagy nehezen sikerült kierőszakolnom egy személyes találkozót, és bár előre féltem a reakciójától, egy esélyt mindenképpen adnom kellett neki. Nem nézhettem tovább tétlenül, ahogy rombolja magát. A végén még kirúgják miatta, akkor viszont tényleg egyenes az út asz összeomlás felé. Nem mondom, nem volt egy kellemes beszélgetés, de kulturált ember módjára végighallgatott, és megszívlelte a javaslatomat. Választ eddig még nem kaptam tőle, hogy legalább a kapcsolatot hajlandó-e felvenni ezzel a klinikával, de nagyon erősen bízom a józan ítélőképességében, és abban, hogy képes a változásra. Két nagyon nehéz út áll most előtte, de a döntés rajta múlik: a keservesebbik ösvényen akar tovább haladni, vagy megindul a felépülés felé vezető nehéz, de változást ígérő útján.