Szokásos dolog a szállodák világában, bár gondolom mindenhol máshol is, hogy a vezető pozíciók mellé jár céges autó is. Ezeket az autókat persze a cégek nagy része nem veszi meg, csak lízingeli. Azt viszont kevesebben tudják, hogy a lízingnek több fajtája van, és egyáltalán nem mindegy, hogy melyiket vesszük igénybe.
A például egy szállodaigazgató szeretne 5 felsővezetőnek autót adni, akkor egy lízing céghez fordul. Ők felajánlanak neki több lehetőséget, ezek a következők lehetnek: hitel, lízing vagy tartós bérlet.
Mik ezek?
A leggyakoribb finanszírozási formák közé a hitel és a lízing tartozik. A hitelről már mindenki hallott, az egyik legegyszerűbb pénzügyi termék, melyet az hitelfelvevő finanszírozhatósági képességéhez adhatnak meg a bankok és hitelintézetek. Ha ezt a formát választjuk, a hitelre vett gépjármű tulajdonjoga a szerződés megkötésétől számítva jogilag és pénzügyileg is azt illeti meg, aki a hitelt fölvette és a kocsit megvásárolta. Ez a személy tartja az autót nyilván és számol el utána.
A káreseteket tekintve a lízing is hajaz a hitelre, alapvetően két dolog különbözteti meg. Az egyik az, hogy lízingnél fedezetnek az a cégnek finanszírozhatósági képessége mellett fellép maga a gépjármű is. Ezen kívül nem egyezik meg a tulajdonjog elhelyezés sem. Amikor egy autót lízingbe vesz valaki, akkor az csak számviteli értelembe lesz az övé. A lízingbevevő cég könyvelésében számon tartja, használja, de jogi értelemben tulajdont csak a végső részlet kifizetése után szerez rajta.
A másik lehetőség a tartós bérlet. Ezt tulajdonképpen felfoghatjuk finanszírozási formaként is, de valójában nem egy pénzügyi termék. Jogi értelemben egészen egyszerűen egy szolgáltatásról van szó. Ebből adódnak előnyei is, például az, hogy a bérleti díj összege leírható költségként a cég számára.
A tartós bérletnek van azonban egy hátránya is van a korábban említett hitellel, lízinggel szemben, méghozzá az, hogy valamivel drágább, de a képlet valójában nem ennyire egyszerű. A „finanszírozás”, vagyis a havi bérleti díj nem egyenlő részletekre van bontva, mert a szerződés lejáratának idejére be van állítva egy akkori piaci értéket tükröző úgynevezett maradványérték, amit a bérlőnek nem kell megfizetnie, hiszen a futamidő végén a bérbeadó a gépjárművet ezen a piaci áron értékesíteni fogja. Egyszerűbben szólva más fizeti ki a bérlő helyett a kocsi értékének maradványát.
Nagyon röviden és egyszerűen így tudom összefoglalni a lehetőségeket.